A mai nap margójára

 AMI VAGY NEKEM

Bár szobrász lennék, hogy márvány őrizze íveid,
Festenék, hogy mindenki láthassa színeid.
Írnék zenét, hogy hallják nevetésed,
Szavakkal dicsérném létezésed.

De a szobor, mit készítek, csak hideg kődarab,
Az ecset nyoma vásznamon fakó marad.
Kezemben a hangszerek hamisan szólnak és túl halkan,
S e vers is hiába, mert ami vagy nekem, az leírhatatlan.

Dr. Ottó István Árpád