AMI
VAGY NEKEM
Bár szobrász lennék, hogy márvány őrizze íveid,
Festenék, hogy mindenki láthassa színeid.
Írnék zenét, hogy hallják nevetésed,
Szavakkal dicsérném létezésed.
Festenék, hogy mindenki láthassa színeid.
Írnék zenét, hogy hallják nevetésed,
Szavakkal dicsérném létezésed.
De a szobor, mit készítek, csak
hideg kődarab,
Az ecset nyoma vásznamon fakó marad.
Kezemben a hangszerek hamisan szólnak és túl halkan,
S e vers is hiába, mert ami vagy nekem, az leírhatatlan.
Az ecset nyoma vásznamon fakó marad.
Kezemben a hangszerek hamisan szólnak és túl halkan,
S e vers is hiába, mert ami vagy nekem, az leírhatatlan.
Dr. Ottó István Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése